A fából készült felnik évtizedeken át uralták a kerékpárversenyeket. Legyen szó Tour-ról, olimpiáról vagy világbajnokságról, országúti vagy pálya bringákról, 70 éven keresztül az egyetlen elfogadott felni anyag a fa volt.

Egyeduralkodásának az egyre jobb acél és alumínium felnik vetettek véget, és bár az élsportból szinte teljesen eltűnt a tradícionális anyag, a világon mégis létezik még egy műhely, ahol még mindig készülnek laminált kerekek.

A Ghiselli felnik többféle verzióban készülnek, szingós és peremes gumikhoz is, pálya, túra, vagy országúti versenycélra. A fa egy szlovén erdőből származik évtizedek óta, melynek helyszíne természetesen titkos, és kivágás után 5 évig szárítják. A felni mai napig úgy néz ki, mint az ősidőkben, azonban a modern epoxi ragasztó és egy réteg vászon a farétegek közé sokkal tartósabb és csendesebb terméket eredményez. A súlyuk 4-500 gramm között mozog, ami nem kevés az 1 kg alatti kerékszettek korában, de az átlagos felnikhez képest azért elviselhető.

A fa azonban nem csak a súlya miatt maradt le az alumínium mögött. Először is, érzékeny a nedvességre: nem száradhat ki teljesen, mert törékeny lesz, és a vizet sem szereti, ha sok van belőle. Elvileg elég kiszárítani eső után, és ha évtizedeken keresztül megfelelt a profiknak, akkor valószínűleg annyira azért nem sérülékeny. A fékezés is nehéz kérdés, nem valószínű, hogy a bőrfékpofák a sarki bringaboltban is kaphatóak, ráadásul néhány hosszabb lejtőzés után elkopnak. Megoldás lehet egyes karbon felnikhez ajánlott betét, de ezek nyomot hagynak a fán. A teljesítményre már többször utaltam – ugyan az Alpokot azóta leaszfaltozták, de Belgiumban (vagy Budapesten) remekül lehet utánozni a macskaköves szakaszokat, ahol valaha ezeknek helyt kellett állniuk.

A legnagyobb előny azonban a csendes és kényelmes futás. Egy mai merev kerék a legkisebb úthibán is döccen, és Budapest környékén nem nehéz ilyet találni. Ha nem megy sokat hegyre az ember, a fékekkel sem lesz akkora gond, az országúti bringákat pedig amúgy sem jó esőben használni. Utolsó kérdés lehet még az ár – nos nem olcsóak. 200 dollár körül árulják darabját Amerikában, itthon még nincs forgalmazójuk (bár a cég nyitott a kapcsolatokra. Valaki esetleg?). Egy jó kis Reynolds vázzal, retró Campa szettel ideális választás lenne a hétvégi lazítós bringának, de ez az álom jelenleg még álom is marad.

A fából készült felnik évtizedeken át uralták a kerékpárversenyeket. Legyen szó Tour-ról, olimpiáról vagy világbajnokságról, országúti vagy pálya bringákról, 70 éven keresztül az egyetlen elfogadott felni anyag a fa volt.

Egyeduralkodásának az egyre jobb acél és alumínium ötvözetek vetettek véget, és bár az élsportból szinte teljesen eltűnt a tradícionális anyag, a világon mégis létezik egy műhely, ahol még mindig készülnek laminált kerekek.

A Ghiselli felnik többféle verzióban készülnek, szingós és peremes gumikhoz is, pálya, túra, vagy országúti versenycélra. A fa egy szlovén erdőből származik évtizedek óta, melynek helyszíne természetesen titkos, és kivágás után 5 évig szárítják. A felni mai napig úgy néz ki, mint az ősidőkben, azonban a modern epoxi ragasztó és egy réteg vászon a farétegek közé sokkal tartósabb és csendesebb terméket eredményez. A súlyuk 4-500 gramm között mozog, ami nem kevés az 1 kg alatti kerékszettek korában, de az átlagos felnikhez képest azért elviselhető.

A fa azonban nem csak a súlya miatt maradt le az alumínium mögött. Először is, érzékeny a nedvességre: nem száradhat ki teljesen, mert törékeny lesz, és a vizet sem szereti, ha sok van belőle. Elvileg elég kiszárítani eső után, és ha évtizedeken keresztül megfelelt a profiknak, akkor valószínűleg annyira azért nem sérülékeny. A fékezés is nehéz kérdés, nem valószínű, hogy a bőrfékpofák a sarki bringaboltban kaphatóak, ráadásul néhány hosszabb lejtőzés után elkopnak. Megoldás lehet egyes karbon felnikhez ajánlott betét, de ezek nyomot hagynak a fán. A teljesítményre már többször utaltam – ugyan az Alpokot azóta leaszfaltozták, de Belgiumban (vagy Budapesten) remekül lehet utánozni a macskaköves szakaszokat, ahol valaha ezeknek helyt kellett állniuk.

A legnagyobb előny ugyanis a csendes és kényelmes futás. Egy mai merev kerék a legkisebb úthibán is döccen, és Budapest környékén nem nehéz ilyet találni. Ha nem megy sokat hegyre az ember, a fékekkel sem lesz akkora gond, az országúti bringákat pedig amúgy sem jó esőben használni. Utolsó kérdés lehet még az ár – nos nem olcsóak. 200 dollár körül árulják darabját Amerikában, itthoni forgalmazójuk a Rob4bike (Thanx Ficus!). Egy jó kis Reynolds vázzal, retró Campa szettel ideális választás lenne a hétvégi lazítós bringának, de ez az álom jelenleg még álom is marad.