A tegnapi elméleti okoskodás után némi gyakorlati tapasztalat az úszás és a kerékpározás viszonyában. A kellemes, fagypont feletti hőmérséklet, Szentendrén még száraz utak üdítő edzést ígértek a heti robot után. Az úszást nem tudom szórakozásnak felfogni, minden alkalommal érzem, hogy edzésre megyek, és csak a csapkodást záró szauna motivál napról napra.

Az indulás meglepően könnyűnek tűnt, a bemelegítési szakasz mindig nehézkes és fájdalmas szokott lenni, de úgy látszik hogy a csupán heti egy tekerés és a lazító tréningek megkönnyítik az izmok beindulását. Pár száz méter után már csak nevetünk magunkon, alig haladunk, az előírt 130-150-es pulzus tartomány a nénikék tempóját diktálja. Az alapozó tréning egyik szépsége, képes vagy-e elég lassan menni. Bízva az időjárás javulásában Dömörkapu felé indultunk, a múlt héten innen fordultunk vissza a sár miatt. Az út nedvesnek indult, minimális hóolvadékkal középen. A Királykúti-nyeregnél már kicsit komolyabb a helyzet:

Az emelkedő után több montissal is összefutottunk, többjüknek semmilyen sárvédője nem volt, ami azért nem sok jót jelent ilyen időben. A Fagyoskatonánál Dobogókő felé fordulva sokat javultak az útviszonyok, a főút szinte száraz. Itt a köd rontott sokat az élményen, meg a hirtelen felbukkanó autók. Kis tanácskozás után az elágazó előtt visszafordultunk Pilisszentkeresztre, mert a tegnapi szaunázás után nem volt elég a kulacs víz a kiszáradás ellen. A kedvenc kocsmánkban (ahol tavaly a mentőre vártunk a Duna Maratonon) víz helyett két deci forralt bornak titulált üdítőt ittunk, az alkohol tartalom tendált a nulla felé. Innen Pomázig váltott vezetéses tempózás, majd a hátsó úton Szentendre. Ekkor jött elő az eléhezés kérdése, és egy rövid sprint a Petrocelli büféig.

Itt rá is térnék az elméleti részre…. Az úszás egyik hátránya, hogy megfelelő technika nélkül nem vagyok képes erős hajtásra, hamarabb elfárad a kezem. Azaz tempózás van, de maximális erőkifejtés csak rövid ideig, és fejben sem tudok átállni erre. Amíg tartjuk a 150-160-as pulzusnak megfelelő tempót, semmi gond, 180-as pulzus felett viszont nincs fejben elég kitartás, hamar feladom. Szóval lehet, hogy be kell iktatni valami komolyabb erőállóképesség fejlesztést is. Ez most két hetet csúszik víz alatti időtöltés miatt, utána pedig talán már a napi ingázás a szokásos Erzsébet-kilátó érintéssel következik, a vízi kínzás helyett. Kiváncsi lennék, hogy a kerékpáros olvasók hogyan oldják meg az alapozást, ide alulra a kommentbe lehet elsőzni és utána okosságokat írni.

Addig is egy kis mosás előtti állapot, csak nyáron, kizárólag napos időben használt, szobában tárolt kerékpár, középkorú első tulajdonostól…