A lottóbevételekből a kormány 3 milliárd forintnyi támogatást biztosít a női sport népszerűsítésére, ebből 300 millió, azaz 300.000.000 lesz az az összeg, amiből 80.000 nő nyeregbe ültetését célozzák meg.

A sportminiszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy bár kiemelkedő női sportolók képviselik hazánkat nemzetközi és világversenyeken, a nők aránya a sportban még mindig rendkívül alacsony, mindössze harmada a férfiakénak. Ezen változtatni kell, példát merítve a sikeres élsportolókból, több nőt szeretnének rendszeres mozgásra buzdítani.

A kerékpáros sportszövetség vezetésével alakítják ki a Nemzeti Női Kerékpáros Hálózatot, melynek elsődleges célja, hogy lokálisan szervezzen túrákat az ország különböző pontjain, kizárólag nőknek. A túrák, közös kerékpározások egyben közösségépítésről, kikapcsolódásról is szólnak majd, nem csupán sportolási lehetőségek. A helyi túrák szervezésére 1000 túravezetőt képeznek ki az elkövetkező három évben, és a jelentkezéseket már most is fogadják, az első kurzusok áprilisban indulnak.

A helyi közös tekeréseken túl Cycletta néven kisebb versenyek, sportesemények is lesznek már 2011-ben is, kizárólag nőknek. Az első két rendezvényen nem csak kerékpározás lesz, hanem nőknek szóló szórakoztatóprogramok, és verseny utáni masszázs is.

Kezd lelkesítő lenni? Van még más is: a női edzők, oktatók számát is növelni kívánják, különböző általános női sport és fitness szervezetekkel veszik fel a kapcsolatot támogatás és együttműködés céljából, és a 16 évnél fiatalabbak számára sporttáborokat szerveznek. A képeken Victoria Pendleton, Pekingben aranyérmet szerző és világbajnok brit kerékpárosnő, a Cycletta egyik támogatója:

Persze nem nehéz kitalálni, hogy mi a rossz hír: nem a Szerencsejáték Zrt. pénzéről van szó, hanem a National Lottery alapjából származik, az említett miniszter nem egy Deutsch Tamás, hanem sportszakember, a British Cycling pedig nem egy megélhetési gittegylet, mint sok magyar, botrányoktól hangos szövetség, hanem egy, a sport iránt elkötelezett szakmai irányító szerv, amire rá lehet bízni 300.000.000 fortintot, kizárólag ilyen mellékes célokra. A moralizálástól most eltekintenék, de egy korábbi postban már hivatkoztam Angliára, ahol egészen más a hozzáállás a kerékpárosokhoz. Csak mosolygni szoktam, amikor a magazinjaikban, melyek egyébként világszínvonalúak, morognak az ottani helyzeten. Remélem még megélem, hogy elérjük azt az „intoleranciát” és figyelmen kívül hagyást, amitől ők szenvednek…