Az elmúlt hónapokban többször is szó esett a legfelsőbb szinteken is a hazai pályakerékpározás sorsáról. Volt szó fedett fapálya építéséről, nemrégiben a kerékpározásért felelős megbízott is új kerékpárpályáról beszélt, ugyanakkor a Millenáris elbontása, és helyette bevásárlóközpont / szálloda / focipálya építéséről is esett szó. 

Összeségében érdekes kérdés: miért készüljön Budapesten egy drága, fedett, világszínvonalú pálya, amikor üres a sportkassza (valóban az?), és alig néhány versenyző indul egy bajnokságon, ráadásul többségük bizonyos szempontból amatőr, hiszen nem a pályakerékpár a fő szakága. Nézzük a jó oldalát: Szalontay Sándor folyamatosan döntögeti a saját országos csúcsait, és azért nincs egyedül az edzéseken. Ugyanakkor egy ilyen pályánák, mint minden sportlétesítménynél, nagyon sokat számít a kihasználtság, és érdemes tudni, hogy a bécsi pályánál, ahol sokkal több versenyző és verseny van, ez olyan probléma, ami miatt a lebontását fontolgatják. 

Mi lehet a megoldás? A tömeg, a hétköznapi kerékpárosok, azaz mi. Fórumokon mindig felmerül a téli edzés kérdése, és többen vagyunk, akik fizetnénk is azért, hogy görgő, vagy fagyos csúszkálás helyett egy fedett pályán edzünk, kerékpározzunk, természetesen az élversenyzők edzésidején kívül. Nézzük sorjában, miért is lenne nekünk hasznos a pályaedzés:

pályakerékpározás

1. Hajtástechnika fejlesztése: egy fixhajtású kerékpár kontrollált környezetben, azaz pályán, fék nélkül, ideális eszköz (különösen egy szakavatott edző segítségével) a megfelelő hajtástechnika kialakítására, ezalatt elsősorban a körkörös hajtást értve

2. Erő, állóképesség fejlesztés: Az edzésprogramok télen könnyebben elvégezhetőek egy pályán, mint kint az esőben, hóban, nincs piroslámpa, forgalom, útakadály. Megfelelő hozzáállás esetén ez nem csak a kerékpárosoknak jó, hanem a pálya kihasználtsága is drasztikusan javul, illetve az edzők is több lehetőséghez jutnak szakmai tudásuk átadására. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy pályán a fixhajtás miatt mennyivel intenzívebben igénybe vannak véve az izmok, hiszen itt nincs lazsálás, gurulás, sőt a fékezést is lábizomból kell megoldani. 

3. Sebességkontroll megszerzése: A pályán a már említett fix hajtás miatt sokkal nehezebb a sebességet megszerezni, megőrizni és persze elveszíteni is, hiszen se váltó, se hajtás, se gurulás nincsen. Az országúton sokszor észre sem vesszük, mennyivel megyünk, a pályán hamar ráeszmélünk a sebesség viszonylagosságára.

4. Nagyobb figyelem a közlekedésben: ha nincsenek autók, akkor zaj sincs, ami jelezné, hogy a tervezett irányváltásunk kivitelezhető-e? A versenypályán mindig hátra kell nézni irányváltás előtt, és ez hamar olyan szokássá válik, amit utána az utcán sem felejt el senki.

5. A pályakerékpározás jó! Egy fixis bringa, amivel a pálya alsó részén már lehet edzeni, nem drágább, mint egy bármilyen télibringa, és megfelelő menedzseléssel a pályabérletnek sem szabadna többnek lennie, mint egy jobb uszodajegy vagy a benzinköltség a Pilis lábáig, azaz 1-2000 ft között szerintem százasával lennének ügyfelek egy fedett, minimálisan fűtött fapályán, ami igazolhatóvá tenné a létét egy újabb futballstadion megépítésének rovására is… Reménykedjünk, hogy az új kormánybiztos komolyan gondolta, hogy ezeket ki is járja az ország vezetőinél!