A hűvösebb időjárás nem csak a legyeket és méheket, hanem a kerékpárosokat is megritkította az utakról. Eltűnt a legtöbb csinos lány, a trendi fixik nagyobb része, és a rengeteg, leghosszabb áttételt kacsázva hajtó, kissé erőszakosan helyet követelve haladó alkalmi kerékpáros. A kerékpárutak jóval biztonságosabbak lettek, leszámítva a kivilágítatlan komákat, nem egy 100.000 forintnál értékesebb bringát látok ugyanakkor minden nap, lámpa nélkül szembe jönni. Ennek a megnövekedett biztonságnak azonban nem örülök, mert ez csupán a kerékpárosok számának csökkenése miatt van így, nem azért, mert mindenki megtanult részese lenni a napi forgalomnak. Alapvetően nincs szó titkokról, csak néhány egyszerű szabályról:

1. Figyelj!

100% figyelmet igényel a városi kerékpározás, beleértve a vizuális és akusztikus csatornákat is. Pár hete próbáltam nyelvoktató MP3-at hallgatni kerékpározás közben, és sokszor kaptam magam azon, hogy nem tudom felidézni, mi történt az elmúlt fél percben. Azaz a figyelmem elkóborolt, nem kontrolláltam az eseményeket. A forgalom és környezet folyamatos monitorozása Budapesten életbevágó kérdés. Autók, motorosok, gyalogosok, kutyák, úthibák és természetesen a többi kerékpáros mind potenciális veszélyforrás, amit időben fel kell ismernünk. 

2. Válasz meg okosan az útvonalat.

A leggyorsabb út nem mindig a legrövidebb hosszabb távon. Aki még nem érzi magát teljesen biztosnak az utakon, az inkább válasszon kisebb forgalmú útvonalat, ahol belátható az összes kereszteződés, és szélesebbek a sávok. Nekem a Baross utca a legrizikósabb útszakaszom, ugyan a tempó és a forgalom nem nagy, de a kereszteződések nem beláthatóak, a gyalogosok figyelmetlenül keresztezik az utat, a parkoló autók nem látják, hová fordulnak ki, plusz ha megakad a forgalom, akkor váratlanul vágnak ki a mellékutcákból a türelmetlen autósok. Érdemes az ilyen szakaszokat a párhuzamos kisebb utcákban elkerülni, ahol lehet. Ezen a szakaszon éppen nem könnyű, hacsak nem a Népligetnél a Lágymányosi híd felé nem megyek, és úgy vissza a Duna partján a kerékpárúton. Ez legalább 2-3 kilométer kerülő, ha nem több, de hazafelé gyakran inkább ezt választom.

3. Ne titkolózz!

Budapesten ugyan nem szokás indexet használni, de te csak tizedakkora vagy, mint egy kisebb autó, így okos döntés előre jelezni irányváltási szándékod, illetve keresni a szemkontaktust az utadat keresztező autósokkal, hogy felmérd, észrevettek-e, és szándékukban van megadni vagy lemondani az elsőbbségről. És persze ha valaki segíti a haladásod, köszönd meg, akkor is, ha amúgy elsőbbséged van. Hosszabb távon kifizetődik.

4. Tartsd az irányt.

Hátranézni hasznos, de még hasznosabb, ha közben nem mozogsz oldalra mindkét irányba egy bő métert. A pályabringások gyakran úgy oldják meg ezt, hogy balra hátranézéskor a jobb kezük a sutcni, azaz a kormány közepe felé viszik, és a bal kezükkel elengedik a kormányt. Így kevésbé mozdul ki a bringa, persze ha már tudsz eleve egy kézzel kormányozni. Ne a Rákóczi úton gyakorold

5. Hüvelykujjad fogasként használd!

A KSI-ben Hazai Gyuri bácsi egyik kedvenc vesszőparipája joggal az, hogy felső kormányfogásnál nem csak támaszkodunk a kormányra, hanem a hüvelykujjunkkal beakasztjuk a kezünket, hogy egy úthibán vagy hirtelen fékezéskor ne veszítsük el a kontaktot a kormánnyal. Persze ez most a többi ponthoz hasonlóan evidenciának tűnik, de nézz körül, ha legközelebb tekersz, mindig lesz olyan bringás, aki kacsázva hátranéz, majd jelzés nékül sávot vált, fülében fülhallgatóval, és a kezét csak lazán támasztja a kormányon, hüvelykujjai párhuzamosak a többivel. Ő a potenciális donor, az a kerékpáros, aki kihívja a sorsot maga ellen. És végül egy videó, milyen az, amikor valaki nagyon tud bringázni, de mégis idióta módra közlekedik. Látványos, de kezdőknek nem követendő példa…