A legközelebbi tengerpart és az azt kísérő domborzat sok kerékpárosnak csábító lehet: egyszerre lehet letudni egy nyári „edzőtábort” és a családi nyaralást. Horvátországban azonban kicsit mások a viszonyok, mint itthon, pár sorban arról, mire érdemes készülni.
1. Domborzat
A tengerparton sok minden találhatunk, lankás vagy meredek hegyeket, szerpentineket, dombokat és bukkanókat, de sík terepre nem kell számítani. Ez nagyjából azt is meghatározza, hogy kinek érdemes kerékpárt vinni: nagy családi kerékpártúrákat csak
minimális edzettséggel érdemes tervezni. Ugyanakkor az alföldi kerékpárosoknak mindenképpen felüdülés lesz, hogy ha elhagyják a tengerpart 100 méteres sávját, akkor mindenképpen felfelé vezet az út…
2.Útminőség és autósok
Alapvetően itt két dolgot kell megemlíteni: az aszfaltozott utak minősége általánosségban sokkal jobb, mint itthon, még az egészen kis mellékutakon is kényelmesen haladhatunk országúti kerékpárral. A főutakat leszámítva szinte semmi forgalom nincsen, fél órákat tekertem anélkül, hogy bárki is megelőzött volna autóval. Mellékutakon egyébként is viszonylag lassan haladnak, és nagy ívben kerülnek, így annak ellenére, hogy a növényzet gyér, és sok helyen egyforma a környezet, mégis jó volt nyugiban tekerni. A főutak kicsit más stílust képviselnek, különösen a part menti 8-as és a hegyekben haladó 1-es főút: a kamionok és a buszok gyorsan és közel haladnak el, és néhány helyi sofőr is elégnek lát pár centiméter
oldaltávolságot a 100km/h feletti sebességkülönbség ellenére. Más a helyzet terepen: a megszokott magyar erdei földutak, homokos alföldi ösvények helyett szinte mindenhol apró zúzott mészköves javított talajutakat találunk, sokszor még a térképen jelzett nagyobb aszfaltutak helyett is. Ezek országúti kerékpárral nem járhatóak (minimális technikai szimpátiát
feltételezve), nekem a ciklokrosszal több helyen gondot okozott a kövek mérete, de 35mm széles gumival már elviselhető volt, ideális azonban egy 2,0-2,2 monti gumi lehet. Gyakran ilyen út van a tengerparton a falvak között, vagy az eldugottabb öblök felé is. A keményebb montizás egyedül nem javasolt, részben az éles köveken egy kis esés is komoly következményekkel járhat, részben a hegyekben sok a mérgeskígyó, ami ugyan menekül az ember elől, de vagy sikerül neki, vagy nem… (ezt a helyiek mondták, és mutatta az egyik srác a marást…)
3.Időjárás, éghajlat
Bár csak pár száz kilométerrel van délebbre, a napsütés jóval erősebb, és a felhőzet az alacsonyabb páratartalom miatt ritkásabb. A leégés veszélye nagy, én gyakorlatilag reggel fél hét-hét között elindultam, és 10-11 körül már nagyon vártam az utolsó kilométereket, az akkor már 33-35 fokos hőségben. Ez egészen más meleg, mint a budapesti 37 fok, mivel nem a
város hőszigete miatt meleg a levegő, hanem az erős napsütés miatt. Ugyanezen ok miatt a vízveszteség is magasabb lehet, mint itthon, és nekem legalábbis közkutakat nemigen sikerült találni, így a vízpótlás ingyen nem megoldható, egy-két forrást leszámítva. A vízveszteség óránként 1-2 liter is lehet, 2 liter veszteség pedig a legtöbb embernél a hőguta előzobája. Hozzáadva a bringázás utáni strandolást, napozást, és sörözést, a legfontosabb dolog a folyadékpótlás, ha egész héten szeretnénk tekerni.
4.Élelmiszer, folyadék
Horvátországban az élelmiszer kb 50%-al is drágább lehet, mint itthon, ami igaz az ásványvízre is. A kuna kb 40 ft, a legtöbb ásványvíz 4-7 kuna/másfél liter, a gyűmölcsök 10-20 kuna között mozognak, a pékáruk 3-10 között. Szinte minden nap reggeli nélkül indultam el, ugyanis pékség vagy kisbolt minden faluban több is van, így ha éreztem, hogy enni kell, beszereztem egy fánkot, vettem egy liter üveges vizet (jelezve a pénztárosnak, hogy az üveget azonnal visszaadom), így átlag 7-8 kunából meg volt egy megállás. Aki tud, rendes kerékpáros kaját azért vigyen magával, én erről elfeledkeztem. Kiemelten javasolt hosszabb nap végén a Donat Mg ásványvíz, ez literes palackban kapható, és 1000mg/liter oldott magnézium tartalma van. Az erős verejtékezés miatt nem csak sót veszítünk, a kialakuló görcsöket ezzel a vízzel külön Mg fogyasztás nélkül is meg lehet előzni. Viszonyításképpen egy átlagos ásványvízben 20-50mg/liter Mg van, tehát fogyasztása ennek ellenére mértékkel javasolt.
5. Kerékpáros élet, szervízek
Idén Zadar környékén voltunk, ami a térkép szerint nagyjából sík terep – nem az. Kerékpárost ennek ellenére viszonylag keveset láttam, ennek oka lehetett a nagy meleg is. A főbb utak mellett volt kerékpárút több helyen is (pl. Zadar-Vir között), és Zadar belvárosa mellett legalább 5 kerékpárosbolt, ahol viszonylag nagy választékban kaphatóak alkatrészek, messze meghaladva egy hasonló magyar város kínálatát. A boltok 8-20 között vannak nyitva változó beosztással, ezt érdemes a helyszínen ellenőrizni. Az osztrákokhoz hasonló kerékpáros térképek és útvonal kijelölések nem nagyon vannak, bár terepen találkoztam kerékpárút táblákkal, pl. kilátók felé. Ezek az utak azonban inkább trekking/monti kerékpárokkal járhatóak. Néhány oldalon találunk túraötleteket, pl Ísztria.