Az utolsó, dermesztő hidegben rendezett budapesti Supercross futamon merült fel egy tavaszi edzőtábor ötlete Eisenkrammer Karcsival, sokszoros bajnok kerékpárossal, a Mátra Maraton szervezőjével, valami meleg, napos helyen. Költségtakarékossági okokból elvetettük a mediterrán szigeteket, és egyéb egzotikus helyeket, és egy közeli hagyományos kerékpáros központ mellett kötöttünk ki, Horvátországban az isztriai Pula melletti Medulinban. Az utolsó pillanatban hirdettük meg a lehetőséget, így összesen 13 fővel indultunk útnak március 3-án, kellemes időben.

Medulin kerékpáros edzőtábor Vuelta

Kilátás a szállodából a medulini öbölre

Már odafelé is gyanús volt, hogy hófalak között megyünk a drága horvát autópályán, de teljes örömünkre hétfő reggel, a tábor első napján ragyogó mediterrán napsütés fogadott minket. Micsoda átverésnek bizonyult ez később.

Medulin edzőtábor túrakerékpár

Kerékpáros túraútvonalak Pula környékén

Hamar tisztázódott, hogy az országúti versenykerékpáros csapat a friss CX magyar bajnok, Buruczki Szilárd vezetésével nem fog tudni együtt menni a túrakerékpáros csapattal, így hamar két részre szakadtunk. Én országútit vittem, nem is volt kérdés, hogy velük megyek. A bolyunk tagja között gyakorlott mezőnyversenyző és több egyedül edző kerékpáros is volt, így első alkalommal nem néztünk ki nagyon rendezetten, több méteres helyek voltak közöttünk.
Az idő azonban remek volt, a szállodában tűrhető az ellátás, a sokszáz fős étteremben alig tucatnyian ültünk este az első nap izgalmai után. Tényleg, kívánni sem lehet jobbat, mint hullámzó domborzaton átvezető forgalommentes utak, kellemes táj, szimpatikus csapat, racsnik kattogása, kerekek susogása és napsütés.

Isztria kerékpár

A barbani szerpentin, másfél órányira a szállástól

Második nap már borult volt az ég, de egy hosszabb kör még így is belefért. Ez volt az utolsó alkalom, hogy szárazon értünk haza. Szerdát elmosta az eső, és több száz futballista lepte el a szállodát. Erre nem számítottunk, és arra sem, hogy számukra az elfogyasztott alkoholnak és a tüdőből kieresztett éjszakai decibeleknek van sportértéke, ami az eső miatt borongós hangulaton nem javított sokat.

Isztria esőben

Kerékpár nem maradt szárazon

A hét hátralevő része azonban a pesszimista jelek ellenére meglepően jól sikerült, a csapat kezdett összeszokni, találtunk néhány izgalmas lejtőt, Szilárd egyenletes alapozó tempóval diktálta az ütemet, amit szerencsére nagyjából mindenki tartani tudott, leszámítva az emelkedők erőedzéseit, amik nekünk, földi halandóknak követhetetlenek voltak. Bár többször még el-el hittük, hogy nem is vagyunk olyan messze a versenyzőktől, azért az azonos tempónál 15-20 ütésnyi pulzuskülönbség az erőedzésnél hamar a maximális pulzust jelentette, és a gyors leszakadást – már annak, aki volt olyan naív, mint én is, és pár percig szeretett volna együtt edzeni a magyar bajnokkal.

Mezőny Buruczki Szilárd az élen

Buruczki Szilárd – Merida KTC és a TVK-s triatlonversenyzők a csapatban

Az utolsó előtti nap, sajnos technikai hiba miatt vissza kellett fordulnom a szállásra, pedig csapatunk megduplázódott a TVK-s triatlonosokkal és néhány helyi sportolóval, így a hangulat és tempó minden eddiginél jobb volt. Bár kinézetre nem vettük fel a versenyt a helyben edzőtáborozó profi csapatokkal, hangulatban mindenképpen a nyomukban voltunk. Az utolsó estére már focista-mentes övezet lett a szálloda újra, nyugodtan tudtunk aludni, és akinek még volt kedve és kerékpárja, egy kellemes 3-4 órás tekeréssel búcsúzhatott Isztria csücskétől, ahová még visszatérünk. Ha nem esik az eső, és nem lesznek labdarúgók a szállodában…

*köszönöm a fotókat a résztvevőktől, és a remek hangulatot. Jövőre ugyanitt, eső nélkül!