A kerékpáros ingázást nem feltétlenül csak a spórolás indokolhatja, sokkal inkább egy olyan holt idő, ami többszörösen kihasználható. Legtöbbünknek a hétköznapi tekerés másképp talán nem is lehetne megvalósítható. Persze, ez azért nem az egyenletes vagy tervezett haladás, és van piros lámpa, szmog, meg néha eső, ilyenkor azért kell akaraterő és elkötelezettség.

Ingyen edzés

Ha az időjárás mellettünk áll, és belefér egy kis kerülő, akkor máris lehet struktúrálni az edzést, sprint és intervall tréningeket még akár városban is lehet végezni, és Budapesten hosszabb emelkedőket is találni – legalábbis amatőr szinten. Ugyanakkor hosszabb kerülőket téve lehet éppen az ellenkezőjét is végezni, lassú, viszonylag állandó pulzussal tekerni, én ezt jellemzően a Duna melletti kerékpárutakon szoktam, valamilyen terepes bringával, mert országúti nem való oda. A test edzése mellett legalább annyira fontos, hogy a rendszeres tekerés a lelket is erősíti: ha már egyszer bementél reggel, este haza is kell menni. A kötelesség és az edzés mellett relaxáció is lehet a tekerés, kevés jobb érzés van reggel, mint amikor napkelte után kicsivel elérek valamelyik hídig, és akkor érintenek meg az első napsugarak. A kerékpározást edzés közben nehéz úgy élvezni, mint egy-egy ilyen pillanatban. És végül pszichológiai edzés harmadik eleme, a stressztűrés és harag menedzselésének gyakorlása a városi forgalomban. Ez különösen a budapesti kerékpárosok előnye, ugyanis elég helyzet adódik ennek tolerálására.

Néha pihenni is kell

A mindennapi ingázást tehát fel lehet dobni intervallum tréninggel, technikai elemek gyakorlásával, pl. piros lámpánál egyensúlyozva, ahol ez nem balesetveszélyes, az útvonalak variálásával, és akinek több van, a kerékpárok variálásával. Érdemes „szabadnapot” is kivenni néha, heti hét nap tekerés még egy profi atlétának is sok, nemhogy nekünk. Hobbi kerékpárosként legtöbbször a szombat-vasárnap a legerősebb nap, hétfő pihenőnap, keddtől péntekig lehet rövid, intenzív köröket menni, átmozgatni, keresztedzést végezni, mint úszás, futás, súlyzózás.

Tiszteld az erősebbet

A balesetveszély közhelyesen az egyik ellenérv a tekeréssel szemben, de sokat tehetünk, hogy megelőzzük azt: kerüljük a nagyméretű járműveket, mert a sofőr nem lát minket, és amúgy is el van foglalva azzal, hogy elférjen a keskeny sávban. Haladás közben a jobbra tarts vonatkozik ránk, de nem kell szorosan az úttest legszélén menni, érdemes annyi helyet hagyni, hogyha a könyökünket megüti egy autó, még legyen hová lehúzódni elesés nélkül. Ha kicsi beljebb megyünk, akkor amúgy is jobban észrevesznek minket, és ha kerüljük a forgalmas utakat, akkor nem okoz gondot az autósnak a kerékpáros kikerülése (nekem nem szokott, bár látom, hogy sokaknak mégis gond.) A forgalmas utakat a szennyezés miatt is érdemes kerülni, ugyanakkor mindenhol a láthatóság a legfontosabb: élénk színű ruha, vagy mellény, fényvisszaverők és világítás. Közhelyes, de még a bringások felénél legalább ez mindig hiányzik…

Egészségügyi előnyök és kockázatok

És végül az egészségügyi kockázatokról. Nem ennyire látványos mint egy baleset, de annál inkább hangsúlyozott a belélegzett szmog rizikója. A kerékpáros átlagosan kétszer akkora szennyezésnek van kitéve, mint egy autós, ami különböző kutatások szerint akár egy évet is jelenthet minuszban, hozzáadva ahhoz, hogy balesetet is 9x nagyobb valószínűséggel szenvedünk két keréken, a megtett kilométerek arányában. Hála istennek, a pár kilométeres ingázásokon azért nem annyira jelent extrém kitettséget, és ha fele annyi idő alatt érsz be, mint kocsival vagy tömegközlekedéssel, akkor egész jó a matek a végén. A kipufogógázt viszont komolyan kell venni, így forgalmas helyen a lehető legkisebb intenzitással kell haladni, és csak ott megnyomni, ahol tiszta a levegő. Ne irigyeljük azonban az autósokat, ugyanis míg őket is komoly légszennyezés veszélyezteti, náluk nincsen az aerob edzés előnye, ami viszont több évvel hosszabbítja meg a várható élettartamot, csökkenti a különböző rákos megbetegedések esélyét, általánossagban növeli a betegségekkel szembeni ellenállást (kevesebbszer mennek betegszabira a bringások) és ami a baleseteket illeti: legkevésbé a fiatal, edzett felnőttek, azaz az ingázók kerülnek pácba, a rizikó a korral és a gyakorlatlansággal mutat korrelációt.

Mi tehát a dolgunk? Tekerjünk munkába, és utána haza, jó nagy kerülővel.

Ha szeretnél ingázás közben fejlődni, kerékpáredzőként örömmel támogatlak az utadon.

Fotók: Pixabay